Tartalom
Amikor a legtöbb pár végül úgy dönt, hogy elválik, mindkét házastárs elismeri, hogy a kapcsolat helyrehozhatatlan. Gyakran azonban az egyik házastárs nem fogadja el a válást. Ez a házastárs esetleg szeretné együtt tartani a kapcsolatot, és gyakran lelassíthatják a válást. Pedig nem tudják megállítani.
A válást nem lehet megállítani
Régen nagyon nehéz volt elválni. A válást akaró házastársnak általában bizonyítania kellett a másik házastárs valamilyen „hibáját”. Ez olyan volt, mint a házasságtörés vagy a bántalmazás. Ha nem tudja bizonyítani a hibáját, nem válhat el.
Gyakorlatilag azok a párok, akik egyszerűen csak külön utakra akartak menni, gyakran úgy tettek, mintha a férjnek viszonya lenne. Ha a férj nem fogadja el a válást, bírósághoz fordulhat, és bebizonyíthatja, hogy nem hibás, és a bíróság a helyén hagyhatja a házasságot.
Ma gyakorlatilag lehetetlen megállítani a válást. Ha az egyik házastárs válni akar, akkor végül meg is kaphatja. Vegyük példának a Nevadát. Ott egy házas embernek egyszerűen meg kell mutatnia, hogy „összeegyeztethetetlen” a házastársával.
A bírák ritkán mélyednek el ebben a kérdésben. A bíró ritka esetben megtagadhatja a válást, ha a bíró megtudja, hogy a pár még mindig együtt él, de a legtöbb esetben, ha valaki azt mondja, hogy válni akar, a bíró megadja azt.
A házastárs gyakran lassíthatja a válást
A válás nem csak a házastársak közötti jogi kötelékek felbontásáról szól. A válás a pénzzel és a gyerekekkel kapcsolatos kérdéseket is rendezi. A bíróságok nagyon komolyan veszik felelősségüket a gyermekek iránt, mert a házastársak gyakran elveszítik szem elől gyermekeik szükségleteit a válás során.
A bíróságoknak felügyelniük kell egy házaspár egész életének felosztását, beleértve az otthonaikat, az autóikat és minden egyéb vagyont. A bíróságoknak sok esetben sajnos fel kell osztaniuk a pár tartozásait.
Ha az egyik házastárs nem fogadja el a válást, gyakran elhúzhatja a vagyonmegosztás és a gyermekekkel kapcsolatos kérdések rendezésének folyamatát. A Nevada Bar rámutat, hogy ismét használjam ezt a példát, hogy az állam bírái jobban szeretik, ha a házastársak saját vagyonmegosztásukról tárgyalnak. Ez igaz az ország minden bíróságára.
A legtöbb esetben a pár egyetért a vagyonuk felosztásában, és a bíró egyszerűen felülvizsgálja a megállapodásukat, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az igazságos, mielőtt megadja a válást. Az egyik házastárs nem sokat tehet, ha a másik házastárs el akarja húzni a tárgyalásokat, amíg a bírónak be kell avatkoznia és fel kell osztania a vagyont a pár számára.
A harcias házastárs lassíthatja a folyamatot. A gyerekek még bonyolultabbak. A pénz felosztásához csak egy bírónak kell leltároznia az eszközöket, és döntenie kell a tisztességes felosztásról. A gyermekekkel kapcsolatos összetett kérdések eldöntése - például a gyermek lakóhelye - tanúvallomást követelhet a gyerekektől, a családtagoktól és még a pszichológusoktól is. Ha a házastársak nem tudnak megegyezni, a vita hónapokig elhúzódhat.