Tartalom
- A vallás és az értelmi kíváncsiság éket verhet egy szerető pár között
- Új életet találni
- Előnyök a korábbi zűrzavarból
Negyvenöt évvel ezelőtt, tavaly májusban azt mondtam: „Igen”. A hatvanas évek elején a válás gyermekeként megesküdtem, hogy férjhez megyek, örökre. 1973 -ban a férjemmel elhagytuk Philadelphiát Connecticutba, miután megvásároltunk egy kisvállalkozást. Részidőben beiratkoztam a Connecticut College-ba, hogy elvégezzem az alapképzést.
A férjem ambiciózus volt, és nemsokára sikerült megszabadulnunk az adósságtól, saját lakásunk és szilárd középosztály lettünk.
Mindketten szegények lettünk, fura munkát végeztünk iskola után, és igyekeztünk segíteni a családjainknak az alapvető dolgokban. A gazdagsággal együtt nagyobb volt a szabadság, hogy konkrétabban válasszam, ki szeretnék lenni, most, hogy az életünk anyagilag kevésbé volt stresszes.
Elsődleges figyelmem a gyermek- és családválasztástól a pszichológia tanulmányozása felé tolódott el, és megtanultam, mi készteti az embereket.
A férjem elkezdett közelebb kerülni a hitéhez, hálás az anyagi vigasztalásunkért, most mélyíteni akarta lelki életét. Nem sokkal később a párok terápiája mód volt arra, hogy szemrehányással és vádaskodással szembenézzünk ezzel az útelágazással.
A holokauszt túlélőinek unokájaként a kereszténység nem volt olyan út, amelyen járhattam.
Férjem Jézus tanításai iránti elkötelezettsége valóság volt, amely megkérdőjelezte hitemet a halálunk miatt. Békés válás volt.
A vallás és az értelmi kíváncsiság éket verhet egy szerető pár között
Ki gondolta volna, hogy a vallás és a szellemi kíváncsiság éket verhet két ember között, akik nagyon szerették egymást? Melyik női magazin nem mondja meg, hogy szexi fehérnemű és jobb technika az ágyban javíthat minden házasságot?
Elmentem az érettségi elvégzésére a válási megállapodásból származó pénzből, és visszaköltöztem Philadelphiába, hogy elvégezzem az MSW -t, amelyet a 80 -as évek elején végeztem el. Szórványosan randiztam, amikor a karrierem középpontjába került. Karcsú válogatás volt, és az internetes társkeresés még nem igazán volt dolog. Akármennyi vak randit próbáltam, vagy a barátok bemutatkozását, nem tudtam elképzelni magam abban a rutinban, hogy valakivel együtt éljek, ha egyszer önállóan alkalmazkodtam az élethez. Sok vágyakozással éltem, és túl sok edényt szívtam.
A kilencvenes évek közepén San Franciscóba költöztem, miután felkeltettem az érdeklődést az alkoholisták és a drogosok gyógyulása iránt terapeutaként.
Én magam is józanodtam 1986 -ban, és hálát éreztem a támogatásért és a közösségért, amely lehetővé tette számomra, hogy mélyebben megismerjem magam a kulturális szükségletek és kényszerek által terhelt teher nélkül. Mindig a saját dobosomhoz vonultam, és San Francisco lehetőséget kínált számomra, hogy felfedezzem az életmód lehetőségeit, nem is gondoltam volna.
Új életet találni
Miközben 1995 nyarán egy addiktológiai szemináriumot tartottam a Bay Area szociális munkásainak, egy társelőadót kaptam, akiről kiderült, hogy Mr Right.
A közös munka lehetőséget adott arra, hogy ne csak a felépülés filozófiáját osszam meg, hanem megtanuljam a küzdelmét az életbölcsesség és saját kegyelem eléréséért.
Egyedülálló szülő volt, tizenéves fiát Berkeleyben nevelte, és nem sietett életmódjának megváltoztatásával. San Francisco -ban kifejlesztettem egy meditációs gyakorlatot és közösséget, és nem érdekelt az East Bay -be költözés.
Gyorsan előre 23 év, odaadó lélektársak lettünk. A fia megnősült, és NYC -be költözött, és mi magunk rendeztük be a hétvégi és szerda esti mintát, valamint kedden és csütörtökön.
Előnyök a korábbi zűrzavarból
Utólag visszagondolva, minden olyan könnyedén hangzik, és azt hiszem, a negyvenes éveink közepén találkoztunk ennyi személyes munkával az övünk alatt. Vagy talán sok szívfájdalomból, magányból és magányból részesültünk, mielőtt találkoztunk. Csak azt tudom, hogy nálunk működik.
Biztonságosabbnak és elkötelezettebbnek érzem magam a kapcsolatunk mellett, annak ellenére, hogy hiányzik a házassági engedély külső szerkezete. A monogámia kölcsönös választásunk volt, és a szabadság, hogy együtt vagy sem, valahogy életben tartja a szenvedélyt. Jövőre leszek 70 éves, és minden napot úgy veszek, ahogy jön.Azt hiszem, ennyi évvel később végre boldognak érzem magam, amiért teljesen és teljesen elrontottam a házasságomat.